Az özönvíz

Kedvenc történetünk az özönvíz története. Remekül elő lehet adni a hittanos gyerekeknek, felköltözve az egész csoporttal a tanári asztal tetejére, mindenféle taneszközzel evezgetve a képzelt özöntengeren. Lehet biztatni a gyerekeket, hogy most negyven nap helyett negyven percig fogunk evezni, amíg pufók galamb képében meg nem jelenik a takarítónő, kezében a felmosó vödörrel. Közben ügyesen meg is örökíthetjük a történetet, egymásban felfedezve az egyes állatok, mint a sas, veréb, farkas, bárány, róka, egér, macska jellemzőit.  A csoportbeli 4-5 hittanossal egyedül vagyunk a zajló iskolai életben, egymásra utalva, kuporogva, de mégis biztonságban, hiszen mi tudjuk, hogy az egyetlen megmaradó hely az, ahol vagyunk, ahol Istennek szeretete összerakott minket egy kupacba, hiszen ez a történet, ez a játék lényege. Istenem, milyen jól jönne mindenki számára, akár csak egy tanári asztalnyi noébárkája, amely biztonságot sugall ebben a bizonytalan és imbolygó világban!

Jó móka az egész, egészen addig, amíg meg nem szólal egy magabiztos, profi hivők közé járó önkéntes, s el nem mondja, hogy minden pontosan úgy történt meg, ahogy le van írva a Bibliában. Ilyenkor jobb mélyen hallgatni, hiszen azonnal rendkívüli, s gyakorlatilag megválaszolhatatlan kérdések özönét indítja el egy-egy ilyen mindentudó kijelentés, hogy minden szó szerint úgy is történt, ahogy le van írva.  Tulajdonképpen az első kérdések nem is olyan komolyak: a bárkába zsúfolt állatokat, a két elefántot, a két kengurut, oroszlánt, fülesbaglyot, jegesmedvét még valahogy elképzelhettük, de hogy intézte Noé, hogy bolhából, légyből, szúnyogból is csak 2-2 jusson fel a hajóra? És a sarkalatos kérdés: - Tanár úr, mi van a halakkal? - Tényleg, mi van a halakkal? Lehet, hogy az ember elpusztul ebben a mostani kezdődő özönvízben és helyettünk jönnek a cetek, bálnák, s ők veszik át az ember szerepét?   Szeretnénk megmaradni, boldogok lenni, szeretnénk minden vihart és veszélyt, még az elmúlást is túlélni, ezért keresünk állandóan valami noébárkáját magunknak és szeretteinknek. 

           Vizsgálgatva a szöveget kiderül, hogy ahogy a teremtéstörténetet, úgy ezt is két különböző szövegből gyúrták össze. Az egyikben az Isten neve ÚR (Jahve), a másikban ISTEN (Elóhim). Mindkettőben megvan az indoklás is. Az elsőben:"És monda az Úr:  - Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem."  A második: „Monda azért Isten Noénak:  - Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe."  Az ezeknél még korábbi vízözöntörténetben, a Gilgames eposzból:" Úgy látom, Enlil, Nippur istene megharagudott reám ..." - és sok hasonló gondolatot olvashatunk a más népeknél is előforduló özönvíz-leírásokban, Az indoklás mindenütt ugyanaz: az emberiség nem a jót, hanem a rosszat cselekszi.   Nehéz ezt elfogadnunk, mert a konkoly és a búza példázata nyomán magunkat mindig a szép, jó és hasznos búzával azonosítjuk, míg mindazt, ami rossz, ártalmas, azt a konkoly, vagyis a többi ember teszi. A legtöbb vallás, felekezet, kegyességi csoport, sőt egyes nemzetek is így gondolkodnak. Isten tehát azt látta, hogy a föld „erőszakossággal telt meg", ezért kellett az özönvíz, amely megtisztította a világot. S ebben a megtisztított világban gyökerezik mosatni világunk. Szeretnénk egy megtisztult, erőszak nélküli világban élni. Hallani sem akarunk már háborús történeteket. Elegünk van abból, ahogy most a bankok és az éppen uralmon lévő politikusok hihetetlen erőszakkal elveszik embertársaik életlehetőségeit. Az az özönvíz előtti világ mintha épp ma lenne.

            Az igazi kérdés nem az tehát, hogy vitt-e bálnákat is Noé a bárkájában; vagy hány bolha volt a készletben; hogy genetikailag származhat-e egy szülőpártól egy-egy faj, s ha nem, akkor hol voltak a többiek; hogy milyen is volt a bárka szerkezete, anyaga és mi van a rendszeresen előkerülő Ararát-hegyi fadarabokkal,  hanem az a kérdés, hogy mi lesz a mi újra erőszakosságtól szenvedő világunkkal.  Régen az isten és az istenek döntöttek úgy, hogy legyen özönvíz, vagy, ha nagyon tudományosak vagyunk, akkor a föld időjárás-változása okozta a több mint 1000 méteres vízszintemelkedést, aminek megtalálhatjuk a nyomát mindenütt -  ma viszont maga az ember az özönvíz kiváltója. Az, aki Isten parancsát követve elszaporodott az egész földön, sőt legyőzte a természetet, s úgy tűnik, még az Istent is. Csakhogy ezzel, éppen a győzelem pillanatában összeomlik minden. Van még mit tennünk? Mit tehetünk? Milyen hajót építsünk, hogy megmaradhassunk? Honnan vegyük majd az ivóvizet, az élelmet? Ki tudja, mit kell tenni, ki az, aki valóban Isten embere és nem csak anyagi haszonból tudja a megoldást? Ezer kérdésünk van, s egyikre sem tudunk igazából válaszolni.

             Minden szakmának, művészeti ágnak, társadalmi és érdekcsoportnak van valamilyen megoldási javaslata.Ezek emberiek, nagyon is emberiek, megvalósításuk pedig főleg a politikusok és azon kevesek kezében van, akik képesek saját érdekeik védelmére. Így könnyen külső szemlélők maradunk abban a játszmában, amelyben a mi, gyermekeink, unokáink életéről van szó. Márpedig az özönvíz története szerint nekünk nem emberi megoldásra van szükségünk, mert arra nincs is elég erőnk,noha azért emberileg mindent, vagy még annál is többet meg kell tennünk az életért. A mi megoldásunk egyedül Jézus lehet. Ö ugyanis, mint az Atya küldötte, feltámadásával megnyitotta a kaput mindenki számára, aki a szeretet törvénye szerint szeretne élni.  Jézus szeretete kiáradt az egész világra.  Elborította és megtisztította, mint egykor az özönvíz a földet.

            Az egész emberiségnek ma az az egyetlen egy reménysége és lehetősége, hogy felhagy  erőszakos életmódjával, és Jézus szeretete szerint kezd élni. Ez nagyon fontos és személyes változás kell legyen mindannyiunk életében, nem valami általánosság. Legelőször is meg kell tanulnunk megszeretni magunkat. S ez nagyon nehéz, hiszen csupa olyan példát látunk, amivel nem tudunk versenyre kelni. Nem vagyunk sem olyan szépek, sem annyira sikeresek, mint a reklámok mintái, egyáltalán nem felelünk meg az elvárásoknak, mégis el kell fogadnunk önmagunkat mint Isten szeretteit. Azután meg kell ismernünk és tisztelettel közelednünk mindazok felé, akik részt vesznek az életünkben, még azok felé is, akik életünk értelmét akarják elvenni tőlünk. Kell legyen egy nagy szeretetprogramunk, ami betölti  egész életünket, s így lesz erőnk másokat is szeretni. Mindennek van csínja-bínja, így a szeretetnek is. Utána kell olvasni, meg kell kérdezni, meg kell fontolni, hogyan is tudunk szeretettel lenni e világ felé.  Szeresd meg önmagadat és környezetedet azzal a szeretettel, amellyel az Élő Isten erre a földre küldte szent fiát Jézus Krisztust, hogy a Szentlélek segítségével megtartsa itt e földön az annyiszor veszni látszó életet. 

Ez az első történet:

             Teremtés  6,5 És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. 6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. 7. És monda az Úr:

            - Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

            - 8 De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

Ez a második történet:

            9 Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. 10 És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. 11 A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. 12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test [Zsolt. 14,2. 3.] megrontotta vala az ő útát a földön. 13 Monda azért Isten Noénak:

            - Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.

                   14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. 15 Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. 16 Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. 17 Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.

                18 De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te [1 Pét. 3,20.  2 Pét. 2,5.] és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. 19 És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. 20 A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. 21 Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.

            22 És úgy cselekedék Noé; [Zsid. 11,7.] a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.